Szerencsére kaptam nyárra munkát, így emberek közé kell mennem, ami legalább kimozdít a "lelki kómából", amit még elég durván átélek és ismerkedhetek is új arcokkal. A munkából hazafelé arra gondoltam, hogy szakítok az eddigi hagyományokkal és a vonaton nem üres ülőhelyet keresek az amúgy szinte zsúfolásig telt kocsikban, hanem egy 30-as jóvágású fiatalember mellett keresek magamnak ülőhelyet. Hiszen ma úgyis kicsit jobban dekoltált ruhát vettem fel, és szépen kisminkeltem magam, baj nem lehet! Felszálltam hát a vonat elején és elkezdtem vadászni. Túl idős, nem helyes, lánnyal van, csúnyán eszik, nem tetszik, túl fiatal és ez így ment, amíg meg nem láttam egy nem kifejezetten helyes, de csúnyának sem mondható valakit. Kedvesen mosolygott, így helyet is foglaltam rögvest. Már épp elővettem a füllhallgatómat, amikor észrevettem, hogy a srác figyeli mit csinálok és mintha bánta volna, hogy ezt teszem. S ekkor döbbentem rá. Hogyan akarok így ismerkedni?! Úgyhogy mintha meggondoltam volna magam, kecsesen visszatettem a kis rózsaszín tokjába. Ezután elővettem a délelőtt vásárolt epremet, mert nagyon megkívántam és napközben persze nem volt rá időm. A srác ismét kedvesen mosolygott és jó étvágyat kívánt. Teljesen odavoltam. Milyen figyelmes! Ilyen kis semmiségnek is hogy tud örülni az ember lánya! Boldogan kezdtem volna falatozni az epret, amikor konstatáltam, hogy ez volt a lehető legrosszabb ötletem. Ugyanis a délelőtt vásárolt eper a táskában jó kis levet eresztett és össze-vissza nyomódott, szegénykék rendkívül gusztustalanok lettek. Nézett is a srác nagyot :D Kínomban felnevettem, hiszen ez egy jó kibúvó taktika az ilyen helyzetekben, majd elegánsan előkaptam egy kiskanalat a táskámból (jaj, de jó, hogy joghurtot vittem a munkahelyre aznap!). Ismét rám mosolygott, majd megszólított. Igazából már nem is tudom, hogy mivel. és azt sem tudom felidézni hogy miről beszélgetünk az elején. Azt sem vettem észre hogy elindult a vonat. Nagyon szimpatikus volt és nem éreztem olyan erőltetettnek a beszélgetést mint pl.: az 1. számú fesztiválsrác esetében,. Ez a beszélgetés valahogy sokkal természetesebben folyt. Az ígéretes kezdet után azonban kiderült, hogy jelöltem külföldön szeretne élni, én viszont nagyon nem. Mínusz pont. Kiderült, hogy szülei még kisgyerekkorában különváltak anyja külföldön él, és apja nevelte fel. Rögtön az jutott eszembe, hogy ennek a srácnak akkor nem lehet normális családképe és az anyja sem tudta megtanítani rendesen hogyan kell bánni egy nővel. Mínusz pont. Majd lelkesen meséli a srác, hogy mások megsegítésére tette fel az életét és ez a mindene. Aham, akkor alig lesz velem és minden mással fog törődni. Mínusz pont. Már elszégyelltem magam, hogy micsoda teszteket töltök ki a fejemben szerencsétlenről, miközben alig ismerem 10-15 perce. Ettől függetlenül a modora elragadó volt és láthatóan igencsak felkeltettem a figyelmét. Mosolyogtam is magamban, hogy bevált rögtön a kis fifikás ismerkedési tervem. Majd megérkeztünk a célállomásomra, kiderült, hogy ő is ott száll le. (Nahát! Kicsi a világ!) Ekkor megkérdezte, hogy elhívhat-e egy randira. Mindig is vágytam rá, hogy egy idegen elhívjon így pár perc után randevúzni és valóban nagyon jól is esett. Ilyet minden lánynak át kellene élnie! Azonban még nem gyászoltam meg kellőképp legutóbbi kapcsolatomat, és a "képzeletbeli" tesztjeimen is mondhatni megbukott, bár tudom hogy ez igazságtalan anélkül hogy valóban jobban megismerném. A lényeg, hogy az első és komolyabb indokkal visszautasítottam. Kedvesen mondta, hogy megérti és reméli hogy még találkozunk. Nagyon feldobta a napomat ez a randilehetőség meg az egész vonatozás, így gondoltam hogy tetőzöm a boldogsághormonszintemet egy kis fagyival. Elindultam kedvenc fagyizóm felé és úgy döntöttem, hogy nem egy, hanem két gombócot kérek most kivételesen. Mert megérdemlem ugyebár :) Telivigyorral libbenek ki a fagyizóból a két kis gömb fagyikámmal, amikor meglátom, hogy a kedves vonatos srác velem szembe jön. Hamarabb összefutottunk újra mint gondoltam, mert hogy nem olyan nagy ez a város, számítottam rá, hogy majd egyszer még egymásba botlunk. Egymásra néztünk és mosolyogtunk. Ki tudja, lehet hogy később újra találkozunk...De addig is keresem Őt.