Itt a nyár, a fesztiválok, az ismerkedés igazi ideje. Rengeteg ember kitódul a koncertekre és ezek között bizony vannak facér férfiak (vagy olyanok, akik annak mondják magukat, de ettől most tekintsünk el). Az első friss szingliként megélt koncertre egyedül mentem, mert a barátaim vagy nem értek rá vagy egyszerűen utálnak koncertre járni (hát senki sem tökéletes:) ). Gondoltam, hogy így legalább jobban felkelthetem az esetleges "prédák" figyelmét, hiszen nincsenek körülöttem "ijesztő" barátnők, akik miatt esetleg egy srác nem merne elhívni táncolni vagy egy italra. Bár kérdés, hogy valóban szeretnénk-e összejönni olyan férfival, akit megijeszt pár barátnő? Nos, elég lelombozónak éreztem a helyzetet ahogy körbenéztem. Mindenhol ölelkező vagy csókolózó párok, sehol semmilyen jóravaló facérnak tűnő férfi. Hiába keresem a tekinteteket a tömegben. Akitől kapok visszajelzést, az nagyon nem tetszik, nem akarom szívatni, gyorsan elnézek és táncolok tovább. Gondoltam, hogy arébbsorolok, hátha a pároknak és nekem nem tetsző facér férfiaknak tartják fenn a koncertnek ezt a szegletét. Ahogy nyomulok a tömegben kínosan védem magam és a vadonatúj ruhámat (igen, egy esetleges életképes préda miatt képes voltam új ruhát venni ) az égő cigicsikkektől, vörösboros és söröspoharaktól. Na, a lényeg, hogy közben megláttam egy szakállas, rasztahajú srácot. Nem szokott ez a stílus tetszeni, de olyan szép arcéle volt, és lágy kék szeme, amilyet csak rajzolni lehetne. Pedig nem is szoktak tetszeni a kékszemű srácok. Már éppen megörültem, amikor egy szőke bombázócsaj két sörrel megjelenik és széles mosollyal átöleli a rasztasrácot. Kopp. Hirtelen lezuhantam a földre, s a valóságba. Mély levegő és büszkén továbblibegek. Majd megláttam egy barnaszemű helyes srácot, de úgy tűnt, hogy rám se hederít, a barátai jobban lefoglalják. Nagy kár, pedig tényleg igazán jól néz ki! S vége is a koncertnek. Mi máris?? Dehát még nem is sikerült megismerkednem senkivel!! Félreállok a tömegben, mert különben elsodornak, túl sok a részeg fiatal, komolyan mondom, szinte öregnek érzem magam köztük. Ekkor meglátom, hogy egy srác bámul. Jaj, ne! - gondoltam. Nem tetszik, odébb somfordáltam. De később újra találkozott a tekintetünk, s odajött hozzám. Mivel több "kalandra" nem igazán számíthattam és szeretem a kezdeményezni merő férfiakat, ezért hagytam hogy megszólítson. Hamar kiderült, hogy épphogy egyforma magasak vagyunk, de talán kicsit alacsonyabb is tőlem. Jó, elmegy. Majd kiderül, hogy fiatalabb tőlem. Váó, ez fáj! De jó, beszélgessünk, végül is ismerkedni szabad, nem baj, hogy nem ő lesz Ő. De láttam rajta, hogy tetszem neki és hódítani akart. Akkor miért nem hívott meg egy italra és ülünk le? Miért nézte tétlenül, hogy állok a folyó tömegben? Hogyan gondolhatta, hogy ebből jó is kisülhet? Erőltetett beszélgetést folytattunk, s mivel már alig voltak a koncert helyszínén, s a vonatom mindjárt indult, így közöltem, hogy sajnos mennem kell. Meglepetés! Felajánlotta, hogy kikísér! No, ez már tetszett, gentleman. Ahogy nyomultunk az oszladozó tömegben, védeni próbált a tántorgó részegektől, s kihasználva az alkalmat oldalról átölelt a derekamat. Miért kellett letaperolni? Ne már! Jó, végül is megbocsátható, jobb, mintha perverz dolgokat mondott volna. Közben beszélgettünk, egész kedves volt és látszódott, hogy tényleg igyekezett tetszeni nekem. Rossz érzés fogott el, mert én ezt nem viszonoztam. A vonathoz érkezve nem kért elérhetőséget, amin csodálkoztam, ugyanakkor megkönnyebbülés is volt. Puszival jutalmaztam azt, hogy kikísért a vonathoz, mert tényleg jól esett. Másnap facebookra fellépve jött a meglepetés. Egy üzenet várt a kis egyéb mappában. Tőle. Te jó ég! Hogyan talált meg? Nos, kiderült, hogy a nevem és még pár alapinfo alapján simán kidob az fb keresője. Nem hittem, hogy ilyen könnyen fel lehet lelni engem. Mivel megbántam, hogy nem mondtam neki rögtön, hogy ebből igazából nem lesz komoly dolog, ezért megírtam neki. Csalódott volt, lehetett olvasni soraiban. De mit csináljak, ha egyszer nem indított meg bennem valamit? Leginkább semmit, illetve de mégis. Továbbra is keresem Őt.