A 3. számú jelölttel a regisztrációm első napján máris összeakadtam, aki elég vagánynak tűnt ahhoz hogy felkeltse a figyelmemet, mégis kedvesen és udvariasan érdeklődött felőlem. Talán nem is vagány a legmegfelelőbb szó rá. De egyszerűen megfogott, az oldalon ő először. Ehhez persze a poénjai is kellettek, mert bizony azokkal meg lehet fogni a lányokat, vagy engem legalábbis biztosan. Egy hétig minden áldott nap leveleztünk, eleinte csak pár órát, majd egy délutánt, s lassan végül az egész munkaidőnket online csevegéssel töltöttük. Először azt írta, hogy hétvégén nem tud keresni, de aztán mégiscsak sorra váltottuk az üzeneteket egymással ekkor is. Úgy éreztem, hogy szívesen találkoznék vele, de nem hívott el randevúra. Már nem tudtam mi lehet a gond, hiszen fel-felhozta a témát, s nem is tűntem elutasítónak, mégsem hívott el. Végül mégiscsak kinyögte, hogy lenne -e kedvem találkozni vele, bár akkorra már azt hittem beleőszülök a várakozásba. Mégis ő volt az első, aki kulturált módon elhívott egy randevúra. Aztán rontott saját helyzetén mikor leírta, hogy félt engem, mert biztos annyira megtetszik majd nekem, hogy nem bírok majd magammal... Na, gondoltam megnézem, hogy élőben mekkora arca van egy ilyen srácnak és max tapasztalatnak és egy blogbejegyzésnek tökéletes lesz.

5-kor beszéltük meg a találkozót, illetve ő randevúnak mondta, tehát félreérthetetlenül randira mentem végre. 4-kor végzek a munkahelyemen és direkt hagytam egy órát magamnak, hogy elrágjak egy rágót, megigazítsam a sminkemet, kiválasszak a Douglasban egy a hangulatomhoz illő parfümöt és diszkrét, de csábító illatfelhőt varázsoljak magam köré vele, valamint elengedhetetlen, hogy megnézhessem az egész alakomat valamelyik ruhabolt tükrében, 4:50-re végeztem is mindezzel, de nem mentem még ki a találkozó helyszínére csak 4:59-kor. Nehogy már előbb érjek oda mint ő, várjon csak szépen ő rám, ha már a randielhívásra ennyit kellett várnom. Határozottan indultam a szoborhoz, ahol találkoznunk kellett, és megfogadtam magamnak, hogy bármi történik, én jól fogok szórakozni. E pozitív gondolatokban elmerülve vettem észre a szemem sarkából, hogy egy srác közeledik felém. Mikor közelebb ért eszméltem rá, hogy ő az. Valahogy magasabbnak képzeltem el, de szerencsére még így is egyértelműen magasabb tőlem. Élőben az arca másmilyen volt mint a profilképén, amit már annyiszor megnéztem és elemezgettem, de így is tetszett a meleg barna szempár. Félénken megkérdezte, hogy megpuszilat-e. Rávágtam, hogy persze, talán túl hirtelen, de egy pusziba gondoltam nem halhatok bele és legalább megérezhetem az illatát. Mert bizony az is fontos! A pesti forgalom azonban elvette tőlem ezt az örömöt, de gondoltam sebaj, majd legközelebb csak sikerül kiszimatolnom. A srác meghívott a Starbucksba,.ami kellemesen jól esett mivel már egy ideje nem volt ilyenben részem. Elsétáltunk a még gőzölgő vaníliás kávéval a Városligetbe és letelepedtünk a fűbe, ahogy ezt előre elterveztük. Annyira kedves és magávalragadó volt ez a férfi, semmi jele sem volt a vagányságának vagy a nagyképűségének, amit az online beszélgetéseink során időnként tapasztaltam.  Arra gondoltam, hogy mindenki kicsit másmilyennek tűnik online, illetve hogy neki ez lehet a praktikája, hogy biztos így akarja a nőket levenni a lábukról. Ezen gondolataimat némiképp megerősítette az, hogy magától megjegyezte, hogy élőben sokkal vidámabb és viccesebb vagyok és kellemesen csalódott bennem. Megdbbentett mikor váratlanul megkérdezte, hogy találkozunk-e újra. Bár már ekkor tetszett, de nem akartam túl lelkesnek tűnni, így megkértem, hogy majd kérdezze meg a randevú végén, mivel szerintem azt úgy illik. De a mosolyomat nem tudtam leplezni. Csak dőlt belőlünk a szó, a lehető legtermészetesebben folyt a társalgás. Nem volt benne semmi erőltetett dolog, csak szimplán jól éreztük magunkat. Addig-addig beszéltünk a lehető legkülönbözőbb témákról, amikor megéreztem, hogy én bizony éhes vagyok. Már esteledett, félő volt hogy találunk-e még normális boltot nyitva a közelben, de végül a kedves 3. számú jelölt hősiesen felkutatott egyet. Kitartása a keresésben és aggodalma miattam csak még közelebb húzta szívemhez őt, illetve az is, hogy többszr érdeklődött, hogy jól érzem-e magam vele. Árfolyamát tovább növelte szellemessége és az, hogy annyi minden közösnek tűnt bennünk. Kikísért a vonatállomásra, ekkor konstatáltam, hogy a 21:53-mas vonatot érem el, s mennyire elröpült az idő. Ahogy vártunk a vonatomra mosolyogva elmondta, hogy mennyire jól érezte magát és, hogy ebből szerinte valóban lehetne kapcsolat, de még találkozzunk párszor, ha gondolom és akkor majd jobban kiderül, hogy mit szeretnénk mindketten. Ez a hozzáállás újra nagyon szimpatikus volt, így boldogan mondtam (amit amúgy már a Városligetben eldöntöttem) hogy rendben találkozzunk újra. Ahogy a randevú elején, most is kissé félénken megkérdezte, hogy adhat-e puszit. Nem értettem miért kérdezi meg, ha egyszer már így üdvözöltük egymást, de ugyanakkor tetszett, hogy óvatos és nem rohan le. Erre döbbentem vettem észre, hogy szájonpuszilt. De olyan finoman tette, hogy nem tudtam rá haragudni, sőt igazából nagyon is tetszett. Így ért véget az első randevúm, kíváncsian várom a folytatást és persze érdeklődve várom, hogy ő-e Ő?

Ha az online randioldalon a pasas az első üzenetében azt írja, hogy nagyon tetszik neki a személyiséged, akkor már gyanakodj! Velem ez ugyanis megesett és hangosan felnevettem. Na, de nyomozni akartam és megkérdeztem tőle, hogy mégis miből gondolja, hogy milyen vagyok hiszen eddig csak a profilomat láthatta, amin annyi info azért nincsen és mégis mit gondol milyen vagyok. Válaszában azt írta, hogy huncut a szemem, édes a szám és cuki a top, ami rajtam van az egészalakos képemen. AHA! Szóval aktiválva a férfi-nő szótárt ez röviden és tömören annyit tesz, hogy szívesen lefeküdne velem. Hát köszi, de nem. Kedves Idegen, legközelebb ne azzal indíts, hogy beleszerettél a személyiségembe, mert gyenge próbálkozás és nem veszem be. Ennyi!

Regisztrálni vagy nem regisztrálni? Ez itt a kérdés. Pár napig rágódtam ezen, de aztán hirtelen felindulásból regisztráltam. Na, jó ez nem teljesen igaz, mert előbb utánaolvastam, hogy melyik hogyan működik, fizetősök-e, mennyire népszerű stb. ennek tényleg érdemes utánanézni, ha ráadja az ember lánya a fejét, mert vannak érdekes dolgok pl.: átverések, bizonyos szolgáltatások pénzbe kerülnek stb. Végül kiválasztottam egyet és feltettem egy darab képet magamról. Direkt csak az arcomról, kíváncsi voltam, hogy így mennyire lehetek majd népszerű. Persze nickname-el regisztráltam, nem akarnám rögtön, hogy a facebook oldalamat megtalálják illetlenek, mert azért valljuk be, hogy érdekes állatfajok is találhatóak az ilyen randioldalakon. Egy szó mint száz, bár ha valamennyire megalázónak is érzem, hogy így "árulom magam", mégis adok egy esélyt a dolognak. Arra gondoltam, hogy ha másnak nem is, de egy kis önbizalomnövelő tréningnek és flört gyakorlásnak megteszi egy ilyen oldal, mert bizony évekkel ezelőtt flörtöltem úgy igazán gőzerővel, és fel kell venni a ritmust. Azért nincsenek irreális elvárásaim, vagyis erősen kétlem, hogy Ő itt találna meg vagy én Őt, bár olvasni néha üdítő kivételekről is. Kíváncsian várom a fejleményeket a randioldalon és továbbra is keresem Őt.

Szerencsére kaptam nyárra munkát, így emberek közé kell mennem, ami legalább kimozdít a "lelki kómából", amit még elég durván átélek és ismerkedhetek is új arcokkal. A munkából hazafelé arra gondoltam, hogy szakítok az eddigi hagyományokkal és a vonaton nem üres ülőhelyet keresek az amúgy szinte zsúfolásig telt kocsikban, hanem egy 30-as jóvágású fiatalember mellett keresek magamnak ülőhelyet. Hiszen ma úgyis kicsit jobban dekoltált ruhát vettem fel, és szépen kisminkeltem magam, baj nem lehet! Felszálltam hát a vonat elején és elkezdtem vadászni. Túl idős, nem helyes, lánnyal van, csúnyán eszik, nem tetszik, túl fiatal és ez így ment, amíg meg nem láttam egy nem kifejezetten helyes, de csúnyának sem mondható valakit. Kedvesen mosolygott, így helyet is foglaltam rögvest. Már épp elővettem a füllhallgatómat, amikor észrevettem, hogy a srác figyeli mit csinálok és mintha bánta volna, hogy ezt teszem. S ekkor döbbentem rá. Hogyan akarok így ismerkedni?! Úgyhogy mintha meggondoltam volna magam, kecsesen visszatettem a kis rózsaszín tokjába. Ezután elővettem a délelőtt vásárolt epremet, mert nagyon megkívántam és napközben persze nem volt rá időm. A srác ismét kedvesen mosolygott és jó étvágyat kívánt. Teljesen odavoltam. Milyen figyelmes! Ilyen kis semmiségnek is hogy tud örülni az ember lánya! Boldogan kezdtem volna falatozni az epret, amikor konstatáltam, hogy ez volt a lehető legrosszabb ötletem. Ugyanis a délelőtt vásárolt eper a táskában jó kis levet eresztett és össze-vissza nyomódott, szegénykék rendkívül gusztustalanok lettek. Nézett is a srác nagyot :D Kínomban felnevettem, hiszen ez egy jó kibúvó taktika az ilyen helyzetekben, majd elegánsan előkaptam egy kiskanalat a táskámból (jaj, de jó, hogy joghurtot vittem a munkahelyre aznap!). Ismét rám mosolygott, majd megszólított. Igazából már nem is tudom, hogy mivel. és azt sem tudom felidézni hogy miről beszélgetünk az elején. Azt sem vettem észre hogy elindult a vonat. Nagyon szimpatikus volt és nem éreztem olyan erőltetettnek a beszélgetést mint pl.: az 1. számú fesztiválsrác esetében,. Ez a beszélgetés valahogy sokkal természetesebben folyt. Az ígéretes kezdet után azonban kiderült, hogy jelöltem külföldön szeretne élni, én viszont nagyon nem. Mínusz pont. Kiderült, hogy szülei még kisgyerekkorában különváltak anyja külföldön él, és apja nevelte fel. Rögtön az jutott eszembe, hogy ennek a srácnak akkor nem lehet normális családképe és az anyja sem tudta megtanítani rendesen hogyan kell bánni egy nővel. Mínusz pont. Majd lelkesen meséli a srác, hogy mások megsegítésére tette fel az életét és ez a mindene. Aham, akkor alig lesz velem és minden mással fog törődni. Mínusz pont. Már elszégyelltem magam, hogy micsoda teszteket töltök ki a fejemben szerencsétlenről, miközben alig ismerem 10-15 perce. Ettől függetlenül a modora elragadó volt és láthatóan igencsak felkeltettem a figyelmét. Mosolyogtam is magamban, hogy bevált rögtön a kis fifikás ismerkedési tervem. Majd megérkeztünk a célállomásomra, kiderült, hogy ő is ott száll le. (Nahát! Kicsi a világ!) Ekkor megkérdezte, hogy elhívhat-e egy randira. Mindig is vágytam rá, hogy egy idegen elhívjon így pár perc után randevúzni és valóban nagyon jól is esett. Ilyet minden lánynak át kellene élnie! Azonban még nem gyászoltam meg kellőképp legutóbbi kapcsolatomat, és a "képzeletbeli" tesztjeimen is mondhatni megbukott, bár tudom hogy ez igazságtalan anélkül hogy valóban jobban megismerném. A lényeg, hogy az első és komolyabb indokkal visszautasítottam. Kedvesen mondta, hogy megérti és reméli hogy még találkozunk. Nagyon feldobta a napomat ez a randilehetőség meg az egész vonatozás, így gondoltam hogy tetőzöm a boldogsághormonszintemet egy kis fagyival. Elindultam kedvenc fagyizóm felé és úgy döntöttem, hogy nem egy, hanem két gombócot kérek most kivételesen. Mert megérdemlem ugyebár :) Telivigyorral libbenek ki a fagyizóból a két kis gömb fagyikámmal, amikor meglátom, hogy a kedves vonatos srác velem szembe jön. Hamarabb összefutottunk újra mint gondoltam, mert hogy nem olyan nagy ez a város, számítottam rá, hogy majd egyszer még egymásba botlunk. Egymásra néztünk és mosolyogtunk. Ki tudja, lehet hogy később újra találkozunk...De addig is keresem Őt.

Itt a nyár, a fesztiválok, az ismerkedés igazi ideje. Rengeteg ember kitódul a koncertekre és ezek között bizony vannak facér férfiak (vagy olyanok, akik annak mondják magukat, de ettől most tekintsünk el). Az első friss szingliként megélt koncertre egyedül mentem, mert a barátaim vagy nem értek rá vagy egyszerűen utálnak koncertre járni (hát senki sem tökéletes:) ). Gondoltam, hogy így legalább jobban felkelthetem az esetleges "prédák" figyelmét, hiszen nincsenek körülöttem "ijesztő" barátnők, akik miatt esetleg egy srác nem merne elhívni táncolni vagy egy italra. Bár kérdés, hogy valóban szeretnénk-e összejönni olyan férfival, akit megijeszt pár barátnő? Nos, elég lelombozónak éreztem a helyzetet ahogy körbenéztem. Mindenhol ölelkező vagy csókolózó párok, sehol semmilyen jóravaló facérnak tűnő férfi. Hiába keresem a tekinteteket a tömegben. Akitől kapok visszajelzést, az nagyon nem tetszik, nem akarom szívatni, gyorsan elnézek és táncolok tovább. Gondoltam, hogy arébbsorolok, hátha a pároknak és nekem nem tetsző facér férfiaknak tartják fenn a koncertnek ezt a szegletét. Ahogy nyomulok a tömegben kínosan védem magam és a vadonatúj ruhámat (igen, egy esetleges életképes préda miatt képes voltam új ruhát venni ) az égő cigicsikkektől, vörösboros és söröspoharaktól. Na, a lényeg, hogy közben megláttam egy szakállas, rasztahajú srácot. Nem szokott ez a stílus tetszeni, de olyan szép arcéle volt, és lágy kék szeme, amilyet csak rajzolni lehetne. Pedig nem is szoktak tetszeni a kékszemű srácok. Már éppen megörültem, amikor egy szőke bombázócsaj két sörrel megjelenik és széles mosollyal átöleli a rasztasrácot. Kopp. Hirtelen lezuhantam a földre, s a valóságba. Mély levegő és büszkén továbblibegek. Majd megláttam egy barnaszemű helyes srácot, de úgy tűnt, hogy rám se hederít, a barátai jobban lefoglalják. Nagy kár, pedig tényleg igazán jól néz ki! S vége is a koncertnek. Mi máris?? Dehát még nem is sikerült megismerkednem senkivel!! Félreállok a tömegben, mert különben elsodornak, túl sok a részeg fiatal, komolyan mondom, szinte öregnek érzem magam köztük. Ekkor meglátom, hogy egy srác bámul. Jaj, ne! - gondoltam. Nem tetszik, odébb somfordáltam. De később újra találkozott a tekintetünk, s odajött hozzám. Mivel több "kalandra" nem igazán számíthattam és szeretem a kezdeményezni merő férfiakat, ezért hagytam hogy megszólítson. Hamar kiderült, hogy épphogy egyforma magasak vagyunk, de talán kicsit alacsonyabb is tőlem. Jó, elmegy. Majd kiderül, hogy fiatalabb tőlem. Váó, ez fáj! De jó, beszélgessünk, végül is ismerkedni szabad, nem baj, hogy nem ő lesz Ő. De láttam rajta, hogy tetszem neki és hódítani akart. Akkor miért nem hívott meg egy italra és ülünk le? Miért nézte tétlenül, hogy állok a folyó tömegben? Hogyan gondolhatta, hogy ebből jó is kisülhet? Erőltetett beszélgetést folytattunk, s mivel már alig voltak a koncert helyszínén, s a vonatom mindjárt indult, így közöltem, hogy sajnos mennem kell. Meglepetés! Felajánlotta, hogy kikísér! No, ez már tetszett, gentleman. Ahogy nyomultunk az oszladozó tömegben, védeni próbált a tántorgó részegektől, s kihasználva az alkalmat oldalról átölelt a derekamat. Miért kellett letaperolni? Ne már! Jó, végül is megbocsátható, jobb, mintha perverz dolgokat mondott volna. Közben beszélgettünk, egész kedves volt és látszódott, hogy tényleg igyekezett tetszeni nekem. Rossz érzés fogott el, mert én ezt nem viszonoztam. A vonathoz érkezve nem kért elérhetőséget, amin csodálkoztam, ugyanakkor megkönnyebbülés is volt. Puszival jutalmaztam azt, hogy kikísért a vonathoz, mert tényleg jól esett. Másnap facebookra fellépve jött a meglepetés. Egy üzenet várt a kis egyéb mappában. Tőle. Te jó ég! Hogyan talált meg? Nos, kiderült, hogy a nevem és még pár alapinfo alapján simán kidob az fb keresője. Nem hittem, hogy ilyen könnyen fel lehet lelni engem. Mivel megbántam, hogy nem mondtam neki rögtön, hogy ebből igazából nem lesz komoly dolog, ezért megírtam neki. Csalódott volt, lehetett olvasni soraiban. De mit csináljak, ha egyszer nem indított meg bennem valamit? Leginkább semmit, illetve de mégis. Továbbra is keresem Őt.

Üdv néked kedves Olvasóm! 

BoRóka vagyok, egy 26 éves szingli Budapest környéki leányzó. (Amúgy milyen elvetemült szó már az, hogy szingli? Kommentben várom az elviselhetőbb verziókat, de az egyedülálló és társkereső sem jön be igazán. Ti melyiket kedvelitek? Ha egyáltalán létezik ilyen...). Na, de a lényeg, a blog célja. Azért hoztam létre a blogot, hogy egyrészt segítsek magamon egy nehéz időszak megrágásán és nem mellesleg, hogy esetleg másokon is segítsek, akik a társtalanság elől menekülnek. Félreértés ne essék, van családom, vannak igazán remek barátaim, csak Ő nincs (még). A blogon keresztül mutatom be azt, hogyan és kivel ismerkedek, gondolom vicces megismerkedések és randitörténetek is várhatóak az eddigi életem tapasztalatai alapján. Belecsapok a lecsóba és megtalálom Őt, de kötve hiszem, hogy első próbálkozásra sikerülne, vagy hogy Ő találna meg engem mondjuk úgy holnapután, így biztos pár férfival össze kell ismerkednem. Egy szó mint száz a blogon arról olvashattok, hogy how I met men.